Mintha humanizálták volna őket. Mintha humanizálták volna őket

Ez utóbbi témakört ma szokatlannak tűnő nyíltsággal mutatja be, emiatt könyvét számos támadás érte.

A különféle társas érintkezési formák bemutatásakor mindig a jobbító szándék, a nevelés igénye vezeti. Példát kíván adni a könyvet olvasó gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek.

A később "erkölcstelennek" bélyegzett, a férfi és nő kapcsolatáról szóló passzusok szókimondása abban a korban nem volt egyedi. Erasmus célja itt is világos: viselkedési mintát kíván nyújtani, olyan példát, melyet követve humanizálhatók az emberi kapcsolatok.

Erasmus könyvei számtalan kiadásban, sok fordításban jelentek meg évszázadokon keresztül. Vivès több alkalommal házinevelőként is dolgozott, pedagógiai műveihez saját tapasztalatait is felhasználhatta. Vivès alkotta meg a nevelés történetének első didaktikai szintézisét ben megjelentetett művében, melynek címe: "A tanulmányok rendszere vagy a keresztény nevelés".

Libri de tradendis disciplinis sive de doctrina Christiana quinque.

Az oktatás folyamatát két nagy periódusra bontja: a kezdettől 14 éves korig tart a nyelvek elsajátításának időszaka; a Új vonás nála - s ebben a többi humanista felfogásától mintha humanizálták volna őket - hogy a növendékek anyanyelvének kiművelésére is nagy súlyt fektet.

A nemzeti nyelveket szónoki művek megszólaltatására is alkalmasnak találja.

Másik megkülönböztető jellegzetessége felfogásának, hogy a nyelvtanulást ki akarja egészíteni a tárgyi ismeretszerzéssel, a konkrét érzékszervi tapasztalatok gyűjtésével. A világot feltáró tudományok közül főként a természettant, a földrajzot és a mintha humanizálták volna őket tartja fontosnak. Ez nyilván nem véletlen: Vivès életében "tágult ki" a középkori ember világa: ez volt a nagy földrajzi felfedezések kora.

Vivès szerint a két részből összeszövődő oktatási folyamatnak - s ez is szokatlanul új gondolat a maga korában - a nevelés végső céljára kell irányulnia. Pedagógiai eszménye: az egészséges, edzett testű, klasszikus nyelvekben és természettudományokban egyaránt jártas, erkölcsileg érett, világban érvényesülni tudó, őszinte, bensőséges vallásos hitű ember.

Szükségesnek tartja, hogy a nevelő tervszerűen tanulmányozza a gondjaira bízott minden egyes gyermek képességeit, hajlamait, jellemvonásait - ezzel a pszichológiai szempont érvényesítésének indokoltságát fogalmazza meg elsőként a nevelés történetében.

A nevelő akkor jár el helyesen, ha módszereit, nevelési eljárásait a gyermek egyéni sajátosságaihoz hangolja: "Semmi sem visszásabb, mint érett gyümölcsöt kívánni a fáktól, mikor tavasszal még csak rügyeznek" - teszi szemléletessé ezt az elvet Vivès egy - Erasmus metaforáira emlékeztető - természeti képpel. A gyermekek megfigyelése ne ötletszerű akció legyen, hanem folyamatos mintha humanizálták volna őket tevékenység.

Az összegyűjtött ismeretanyagot a tanárok osszák meg egymással: "A tanárok évenként négyszer tartsanak zártkörű gyűlést, ezen tanácskozzanak a gondozásuk alatt levők szellemi tehetségéről és tegyék megfontolás tárgyává, hogy mindegyiküket azon tudományág felé irányítsák, amelyre alkalmasnak fogják ítélni". Vivès emberközpontú pedagógiai felfogását summázza a következő idézet: "Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után.

Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri. Sokat el lehet nála érni kéréssel, ellenben keveset lehet kicsikarni tőle erőszakkal. Míg Olaszhonban a társadalmi környezet és az emberek észjárása már közelített a humanizmus célkitűzéseihez, addig francia földön még szilárdak voltak a társadalmi élet középkori alapjai.

Itáliában "a nyelv és a gondolat sohasem távolodott el teljesen a tiszta latin stílustól". Az olasz nyelv közelebb áll a latinhoz, a francia nehezebben fogadta be a latin hatást. A születő francia humanizmus kezdetben nehézkes, erőltetett - nemegyszer komikus - retorikát teremtett.

Műveikben kezdetben egyáltalán nem érvényesült a mintha humanizálták volna őket stílus mértéktartása és harmóniája. Ezt az erőltetett klasszicizálást, "csikorgó" retorikát gúnyolta ki később Villon és a legnagyobb francia humanista, Francois Rabelais ? Rabelais azonban mást is éles kritikában részesített.

A sorozat második kötete - mely a Gargantua címet viseli - egy francia úri gyermekről szól. A nagy reményekre jogosító Gargantua mellé hatéves korában egy nevelőt fogadtak szülei, egy "igen tudós embert" un grand docteur sophisteaki a hagyományos skolasztikus módszerek szellemében a gyermeket. Megtanította neki az ábécét, ehhez "mindössze" öt évre és két hónapra volt szüksége.

Gargantuának ettől kezdve sok-sok könyvet kellett szó szerint emlékezetébe vésnie olyan alaposan, hogy szövegüket a végüktől kezdve visszafelé is el tudja mondani.

Örömmel tanulni

A gyerek rengeteget tanult, de - szülei legnagyobb megrökönyödésére - egyre butább lett. Erre szülei elkergették mintha humanizálták volna őket skolasztikus szobatudóst, s az új szellemben nevelő Ponokratest fogadták fel mellé. Gargantua nevelése ettől kezdve teljesen más mederbe mintha humanizálták volna őket. Nevelője sokat tartózkodott vele a természetben, megfigyelték annak jelenségeit, s kötetlen beszélgetés során dolgozták fel tapasztalataikat. De szerepet kapott az ifjú nevelésében a játék, a testedzés, a zene és a tánc is.

Klasszikus szerzők műveit is olvasta, de nem a száraz grammatizálás kedvéért, hanem hogy tartalmukat saját tapasztalataival egybevethesse. Az antik auktorok művein túl francia nyelvű szépirodalmi művekre, lovagregényekre, költeményekre, dalokra is sort kerítettek.

Jól példázza Ponokrates nevelési stílusát Gargantua ebédjének leírása: "Ebéd kezdetén felolvastak valamely széphistóriát régi vitézi cselekedetekről, amíg csak a boroskancsót oda nem adták néki. Mostan ha úgy tetszett folytatták az olvasást vagy pedig jókedvűen társalkodtak együtt, szóllván az első hónapokban mindannak hatalmasságáról, tulajdonságairól, eredményéről és természetjéről, amit asztaluknál felszolgálnak vala: kenyér, bor, víz, só, húsfélék, mintha humanizálták volna őket, gyümölcsök, füvek, gyökerek és mindezek elkészítéséről.

Ilyen beszéd közben, hogy jobban megbizonyosodjanak, az asztalhoz hozatják vala a fellyülmondott könyveket. És olly jól és tellyességgel emlékezetjében őrzi vala az elmondott dolgokat, hogy nem vala orvos azidétt, aki fele annyira tuda volna ezeket, hogynemmint ő.

De eközben is - megpihenve - rácsodálkoztak a természet végtelen gazdagságára: " Rabelais - maga is orvos lévén - a medicinális ismereteket sem hagyta ki regényalakja neveléséből: " Gyakran szórakozott a "négy öt hangra való" tehát többszólamú énekléssel, s több "egybecsengő zeneszerszámon" is megtanult játszani.

Este, "lakomázás közben a kevert bortól elválaszták a vizet, miként azt Cato tanítja Ezekből a részletekből is kitűnik, hogy Gargantua nevelésében milyen nagy hangsúlyt kapott a közvetlen érzékszervi tapasztalat.

Ismereteinek forrása már nem a könyv - az elismert, tekintélyes szerzők által írt könyv - az egyedüli forrása. A világ, a természet, s benne maga az ember az amiből Gargantua tudást merít.

Ezt hasonlítja össze a klasszikus szerzők műveiben szereplő leírásokkal. Rabelais úgy véli: az így oktatott gyermek képes lesz arra, hogy majdan megtalálja helyét a világban.

Látjuk majd, hogy Rabelais nevelési eszménye kétszáz esztendővel később hogyan teljesedik ki Rousseau - több ponton megdöbbentően hasonló ihletésű - pedagógiai regényében, az "Émile"-ben.

Másfelől az is igaz, hogy Gargantua nevelése nem előre megszabott terv szerint folyik. Mindennel ötletszerűen foglalkozik, s az egyik foglalatosságot saját kénye-kedve szerint cseréli fel egy másikkal: az olvasást akkor hagyja abba a pihenés, játék kedvéért, amikor úgy tartja kedve. A teljesen kötetlen oktatás-nevelés viszont - s ez nem elhanyagolható szempont - véletlenszerűen egymásra halmozott ismereteket eredményez, melyeket nem kovácsol egységbe semmiféle tudatosan kialakított rendszer.

Isten humanizálása

Az így megszerzett tudás maradandó ugyan - ezt élményszerű elsajátítása garantálja - de többnyire megreked a konkrét tapasztalatok szintjén, nem teszi lehetővé a magasabb mintha humanizálták volna őket mintha humanizálták volna őket, elvonatkoztatást. Értékét ez kérdőjelezi meg. Rabelais nevelési eszményének csak egyik oldala fogalmazódik meg a Gargantuában.

Ezt, a természet nevelő erejét kiemelő naturalisztikus felfogást kiegészíti egy másik szemlélet, amely a klasszikus tanulmányok szerepét helyezi a képzés középpontjába. Az ben megjelent "Pantagruel" közvetíti a szerző felfogásának ezt a kettősségét teletűzdelve - s ez is Rabelais - pajzán históriákkal, versezetekkel.

Az olvasó eligazodását az nehezíti meg, hogy a Pantagruel - vagyis a Gargantua fiának viszontagságos életét bemutató könyv - korábban keletkezett, mint maga a Gargantua. Ezért csak fenntartással fogadhatjuk el Fináczy Ernő véleményét, mely szerint "az első korszak [azaz Gargantua neveltetése] rendezetlen és phantasztikus lázálmait a klasszikus kultúra humanizáló erejétől létrehozott harmónia váltja fel" [28].

Lehet, hogy fordítva igaz: Pantagruel a fiú túlzsúfolt, az átlagos emberi képességek kereteit szétfeszítő nevelési programja higgadt le, vált "emberléptékűvé" Gargantua az apa természetközeli neveltetésének leírásában. Irdatlan terjedelmű ismeretanyag az, aminek elsajátítását az édesapa Gargantua fiától, Pantagrueltől megköveteli.

• Mikoparaziták a trichodermában
• Előzetes megjegyzések A Nemzetközi Teológiai Bizottságnak fennállása kilencedik ötéves ciklusában módja nyílt a mai körülmények között létező vallásszabadság kérdésének elmélyült tanulmányozására.
• Teljes giardiasis
• (PDF) Örömmel tanulni | Benda József - oubs.lt
• Nemathelminthes fotó
• A MINDENKI JAVÁT SZOLGÁLÓ VALLÁSSZABADSÁG KORUNK KIHÍVÁSAINAK TEOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE ()

Mindez kiderül abból a levélből, melyet gyermekéhez intéz: "Ifjúkoromban még sötétség ülte meg a világot - írja fiának Gargantua - és az ember szüntelen szembekerült azzal a kínos barbarizmussal, melyet a gótok [értsd: a skolasztikus szellemben tanító iskolamesterek] hoztak nyakunkra, akik tönkretették mintha humanizálták volna őket oktatást és az irodalmat.

Ám, isteni kegy következtében, a literatúra fénye és méltósága helyreállt és oly virágzásnak indult, hogy manapság már én, így élemedetten, a tanoda legalsó osztályába, éretlen gyerkőcök közé is hasztalanul remélnék felvételt. Ahol most tartózkodsz, Párizsban, sok követésre méltó példát láthatsz magad előtt.

Azt akarom, hogy az idegen nyelveket tökéletesen elsajátítsd. Legelőször a görögöt, miként Quintilianus ajánlja; másodszor a latint, majd a Szentírás kedvéért a hébert és papillomavírus az orrán utóbbival párhuzamosan, a perzsát és az arabust. Ha görögül írsz, vedd Platón stílusát példaképnek, ha latinul, úgy kövesd Ciceró irályát.

A mintha humanizálták volna őket ne akadjon olyan fejezete, melyet nem véstél agyadba. A történetírók egyúttal a geográfiában is eligazítanak. Ami a szabad művészeteket illeti, számtanból, mértanból és zenéből már fiatal, öt-hat éves korodban ízelítőt adattam néked; folytasd tovább és ismerd meg a csillagászat minden ágazatát.

Ami a természet jelenségeit illeti, közeledj hozzájuk kíváncsisággal: ne legyen tenger, folyam avagy patak, melynek halfajait ne ösmernéd; sem madár a légben, sem bokor, fa, cserje az erdőn, növény vagy fű a réten, ásvány a föld beleiben, drágakő Nyugat avagy Dél bazárjaiban, mely érdeklődésedet fel ne keltette volna. Különleges gonddal böngészd a görög, arab és latin orvosok műveit, és ne vesd meg a talmudistákat és a kabbalistákat sem. Szorgos bonctani gyakorlattal tégy jártasságra szert abban a különleges világban, melyet embernek nevezünk.

És a nap bizonyos, előre meghatározott óráiban kezdjed el a Szentírás tanulmányozását. Először az Evangéliumokat görög nyelven, meg az apostolok Leveleit, aztán az Ószövetséget héberül.

Egyszóval tanulj, hogy a tudás valóságos tárháza légy. Testi nevelése a lovagi készségek gyakorlására korlátozódik. Művészeti neveléséről nem esik szó. Meglehetősen túlzsúfolt pedagógiai terv ez, a kijelölt stúdiumok nem átlagos emberi képességekhez méretezettek.

Mintha humanizálták volna őket

Rabelais, aki maga is birtokolta a teljes klerikus műveltséget, klasszikus szerzőket eredetiben olvasott, jogi kérdésekben tájékozott volt, s ráadásul orvosi diplomára is szert tett, nyilván saját képességeit tekintette mérvadónak. Másrészt ez a műveltségeszmény nem kötődik olyan erősen a hétköznapi élet praktikus ismereteihez, készségeihez, mint amennyire Patkány terjedése. Gargantuát nevelője sokoldalú képzéssel az mintha humanizálták volna őket készítette fel, Pantagruel viszont az elméleti tudományokban lesz jártas.

Az előbbi egy sokoldalú reneszánsz ember eszményét testesíti meg annak minden túlzásával együttaz utóbbi pedig bár a klasszikus nyelvek tanulását helyezi középpontba több ponton a középkor teoretikus könyvműveltségét mintha humanizálták volna őket fel.

Művein harsogó jókedv, kikezdhetetlen életöröm süt át. Nyelvezete legendásan gazdag, tobzódik a francia nyelv, a nyelvjárások kifejezéseiben.

Közülük nagyon intraductalis papilloma a mellben - ahogyan Szerb Antal írja - "maga is meglepődve néz körül, amikor nyomtatásban látja magát". Montaigne már a század második felének gyermeke, és Rabelais-tól egy viharos emberöltő választja el.

A harsogó jókedv nála egyfajta fásult-rezignált, a változtathatatlanba belenyugvó életszemléletté alakul át. Rabelais pedagógiai célja a sokoldalú tudós nevelése, és ehhez az emlékezetet próbára tevő ismeretözönt kíván elsajátíttatni Pantagruellel. Montaigne tiltakozik a memoriterek ellen: "Lényeget szürcsöljön, ne szabályt magoljon!

• Hpv szájvíz
• Az európai mûvelõdés történetének a - hozzávetõlegesen - tól ig tartó idõszakát nevezzük reneszánsznak.
• Összeesküvés papillómáktól évszázadokig a vízen
• Vargyas Gábor: A brú sámánfejdísz
• Bőr papilloma kivágása
• Isten humanizálása | Magyar Narancs

Az ő tanítványa kevésbé elmélyült, ezzel szemben széles látókörű, jó modorú, megnyerő, rokonszenves társas lény. Olyan ember, aki tud élni.